Habár a csapat neve “mulandóság”, "elillanni a ködben", az Evanescence zenéje hosszú életű. Albumuk, a Fallen, ami a Wind-up recordsnál jelent meg, Little Rockból, Arkansasból, érzelmes, légies munkájukat főleg az angyali hangú Amy Lee irányítja: “Mi eredetileg rock banda vagyunk – nyilatkozta a 20 éves Amy – de a különbség, hogy zenénk epikus, drámai és dark rock.”

Amy Lee és a gitáros/ dalszövegíró Ben Moody tinédzserkorukban találkoztak. “Egy ifjúsági táborban voltunk – emlékezik vissza Moody – pihenőidőben hallottam Amy-t, amint Meat Loaf-tól az I do anything for Love-ot játsza zongorán. Így odamentem hozzá megismerkedni, és ő elkezdett nekem énekelni. Teljesen lenyűgözött, rögtön rávettem, hogy csatlakozzon a bandámhoz. Azóta maradt meg a zenei barátsásunk teljes bizalomban.” Így folytatja: “Ugyanazokat a dolgokat szeretjük a zenét illetőleg, amikor dalszöveget írunk, befejezzük egymás gondolatait.”

Az Evanescence a 90-es évek végén formálódott, mint egy Little Rock-beli banda. Előre láthatóan a csapat nem illett a többi ilyen Középnyugat-államokbeli formációk közé “Az idősebbek zenéje itt tipikusan death metal vagy soft rock – mondja Amy – nem ismerek még egy olyan helyi csapatot, aminek női énekese lenne.”

Ahogy más előadók, mint Björk, Danny Elfman és Tori Amnos, a csapat is EP-anyagokat kezdett megjelentetni. Még az élő fellépések előtt elkezdte megalapozni hírnevét.

“Sok közülük csalóka volt – mondja Moody – a második dal, amit írtunk egy 7 perces, nevetséges, Goth himnusz volt Understanding címmel. Valamilyen okból a helyi rádió elhatározta, hogy sokszor fogja játszani. Népszerű lett a város környékén, anélkül, hogy tudták volna, kik vagyunk és hol tudnak megtalálni. Ez amiatt volt, mert nem engedhettük meg magunknak a fellépéseket, csak Amy és én voltunk, nem tudtunk zenészeket fizetni.”

A Fallen-t Los Angeles-ben készítették a producerrel, Dave Fortmannal. Az album tökéletesen megtalálta az utat a buja szépség és az egyszerű elernyedtség között. Tipikus a lemez első slágere: a Bring me to life, egy zongoraballada átcsap zózós zenévé. Kiegészülve a vendég-énekes Paul McCoy-jal, a 12 Stones-ból, a dal a Daredevil (A Fenegyerek) egyik filmzenéje lett.

Moody így fogalmaz: “A Bring me to life valaminek vagy valakinek a felfedezéséről szól, ami egy soha nem érzett érzést éleszt fel. Felfedezhető, hogy a világ nagyobb, mint “a biztonságos buborékunk”.” Ugyanilyen jellemző a lüktető himnusz, a Tourniquet, és a titokzatos Hounted, a lüktető és diszharmonikus melódia (fokozza a kórus, Amy jóvoltából). Az utóbbit Moody erősíti meg: “Ez a dal leginkább “mi” vagyunk. Ez a legjobb összegzése annak, amit ki akarunk fejezni.”

Lírikusan, az Evanescence felfedezi a szerelem sötét, önelemző témáját, az elszántságot és a kétségbeesést. De a csapat apalüzenete potitív: “Az egész lemez és a banda azért van, hogy tudassa az emberekkel, nincsenek egyedül a negatív érzéseikkel vagy fájdalmukkal vagy bármivel, mert át tudnak lépni rajtuk – mondja Amy, aki a legtöbb dal írója – Ilyen az élet és ilyenek az emberek. Nincsenek egyedül és mi is keresztüljutunk a negatív dolgokon.” Az Evanescence élőben 4-est alkot, -John LeCompt-tal (gitár) és Rocky Gray-jel (dobok). Moody hangsúlyozza: “Négyen képesek vagyunk megszólaltatni a zene bonyolult harmóniáját és a hangszerelést. Nagyon őszinték vagyunk abban, amit csinálunk. Túl sok ‘előrecsomagolt’ fiatal csapat van manapság a zenében. Mi nem vagyunk azok. Mi nem próbálunk irányt adni, egyszerűen a szívünkből játszunk.”