Három és fél év telt el azóta, hogy a Metallica utoljára show-t csinált a városban. Az a koncert, az új évezred első napján egy teltházas fellépés volt a Gund-ban amit egy Szilveszteri előadás követett a Detroit külvárosi Pontiac Silverdome-ban, ahol aznap este a Metallica majdnem teljesen betöltötte a 80.000 fő befogadására alkalmas helységet. Nos, mire emlékszik Kirk Hammett gitáros ebből a két félelmetesen jó koncertből, amivel a hard-rock banda átlépett a 2000-es évbe? Nem sokra.

„Ja, tisztára másnapos voltam”- meséli telefonon egy Witchita-i turnéállomásról, mikor a Gund show-ról kérdeztük. „It was quite something, from what I can recall. Traditionally, Cleveland's been a great place ever since I can remember. There was an Agora there that we played in the '80s as well. It was really rocking.”

Nem sokkal azután az utolsó Cleveland-i fellépés után, a dolgok elkezdtek kicsúszni annak a bandának irányítása alól, amely egy olyan 20 évvel ezelőtt alakult meg és vált minden idők legsikeresebb trash-metal zenekarává. A Metallica egy csomó válságos helyzeten ment már keresztül ezelőtt is. Az eredeti gitárost, Dave Mustainet 1983-ban rúgták ki, 1986-ban pedig egy tragikus buszbaleset következtében életét vesztette a banda eredeti basszusgitárosa, Cliff Burton. De az együttes népszerűsége egész idő alatt nőttön nőtt. Még akkor is, mikor az 1996-os Load albumukhoz a srácok rövidre levágatták a hajukat, hű rajongóik továbbra is kitartottak mellettük, és kazalnyit adtak el a lemezből. De mikor eljött az idő, hogy felvegyék azt a lemezt, ami a múlt évben St. Anger címmel került a boltokba, a feszültség a tetőfokára hágott. Akkor kezdődött, mikor basszusgitárosuk, Jason Newsted 2001 elején kilépett az együttesből.

„Elég gyilkos dolog volt, mikor elvesztettünk egy bandatagot”- emlékszik vissza Hammett- „Legyőzhetetlen gépezet hírében álltunk, that forged through the land, taking no prisoners. Ez a dolog hirtelen felnyitotta a szemünket arra a tényre, hogy nem vagyunk legyőzhetetlenek. We were prone to all sorts of hidden things. We were prone to things other people were prone to. Nekem Jason a barátom volt. Rengeteget lógtunk együtt. Nem akartuk azt látni, hogy végülis elmegy. De nagyon hosszú ideje boldogtalan volt már. Azt tette, amit tennie kellett, hogy újra megtalálja a boldogságot. Azt hiszem, abban a boldogságban már nem vagyunk benne mi, vagy a Metallica. Nem akartuk, hogy elmenjen; de ez így volt jó mindannyiunknak”

Majd később a nyár folyamán az énekes James Hetfield bejelentkezett egy rehabilitációs központba. Mikor kikerült, és a banda végülis belekezdett a St. Anger felvételeibe, ő és a dobos, Larz Ulrich egymás torkának estek – a veszekedéseiket megörökítették a Metallica Some Kind of Monster című dokumentumfilmjében, amit az idei év elején vetítettek fesztiválokon, majd a mozik is műsorra tűzték a filmet. A mozi folyamán Hetfield így szól Ulrich-hoz: „Nem nagyon bírom ezt, hogy veled vagyok és játszom egy szobában.”, amire később Larz így válszol: „Akkora fasz vagy, ahogy ott ülsz.” Hetfield bejelentette, hogy a bandából „szörnyeteg” lett, az érzékeny Hammett pedig osztja a véleményt.

”Akkor határozottan azt éreztem, hogy a banda már a magánéletünkkel szemben is elsőbbséget kap, ami elég rossz dolog volt, különösen mikor túl sokat beszéltünk munkáról.”-mondja Hammett- „Így visszanézve, örülök, hogy túléltük. Nem sejtettem előre, that it would take the hold it did. Nem hiszem, hogy valamelyikünk is sejtette volna. A feszültség mindannyiunk közt ott volt. A film Jamesre és Larzra összpontosít, de azt tudnotok kell, hogy a filmkészítőknek a drámai szálon kellett vezetniük a sztorit, hogy elérjék egy mozifilm feszültségét. Úgyhogy arra koncentráltak. De a feszültség hatalmas volt.”

Hammett azt mondja, nem bánja, hogy a film teljes valójában mutatja be a bandát.

„Ez is egy újabb olyan dolog ami a szétmállasztja a banda külső megjelenését.” - mondja- „De tudod, a Metallica mindig is nyitott volt erre. Ahogy halad a karrierünk, egyre szélesebb és mélyebb lesz. De a hétköznapokban nem érzem azt, hogy túlságosan belegázolnának a privát életembe.”

A zenekar aktuális turnéja alatt, ami „Madly in Anger with the World” néven fut, a banda beássa magát a „back catalogue”-ba, ami számos alapvető thrash-metal albumot foglal magába. Többek közt a „So What: The Good, the Mad and the Ugly” című könyvet is reklámozza, a Metallica 4 első albumának vinil újrakiadását (ami október 26-án kerül majd a boltokba) és a Some Kind Of Monster soundtrack-jét, amelyen megtalálható olyan dalok élő előadása, mint a The Four Horsemen, a Ride the Lightning és a Motorbreath, és ezenkívül tartalmazza a Some Kind of Monster remix-változatát is.

”Próbálunk minél teljesebb listát játszani, így minden albumunkról van anyag a műsoron”- magyarázza Hammett. „És mivel adott nyolc vagy kilenc albumunk és emellett vagy még száz dal, ezért próbáljuk azokat a számokat játszani, amiket az emberek hallanni akarnak, ezenkívül persze azokat is, amiket mi akarunk játszani és amiket a rajongók kérnek. Jó pár új dalt is játszunk.”

Hammett azt mondja, a banda úgy tervezi, hogy -miután befejezték épp aktuális turnéjukat -újra stúdióba vonulnak és új albumuk már készen is lesz a következő év végére. A hard rock jópár korszakon túl van már; hogy fog így a Metallica újabb arénákat megtölteni, mikor sok kortársuk ma már csak jóval kisabb csarnokokban lép fel?

”Nem tudom.”- ismeri el Hammett. „Csak azt tudom, hogy megpróbálunk majd kiállni és olyan jó dalokat írni és olyan jó albumot készíteni és olyan jó show-kat csinálni, amilyen jót csak tudunk. Mindent megteszünk amit csak tudunk; közel áll hozzánk minden az interjúktól kezdve a „merch”-ig. Azt hiszem, az egész kifizetődött az évek múltán. Az emberek még mindig jönnek, tudva hogy ugyanazt a minőséget kapják meg. A Metallica neve mára összefonódott a minőség biztos szintjével. Ez minden, amivel jellemezni tudom.”