Wildfire
2005.04.15. 17:58
Az egész városban félreverik a harangokat, égjen, égjen, égjen porig; a játéknak vége, ami eddig rossz vicc volt csak, most valóság... Mind engedelmeskedni kényszerülünk... MIND engedelmeskedni kényszerülünk...
Burn honey, burn, let the fire eat away
I never liked the look of this town
Burn it down now
I'll run, they all know what I've done
I fetch my gear and take my leave from this mountain
I never had a chance to prove I wasn't guilty,
I always seemed to get blamed for
Every little crime, I didn't even have a name for...
Still running, still defeated in my mind
I never even tried to defend my own pride
The father ain't always like the son
They claim we've purloined, I'm not the one...
The story always goes, when the anger within
Builds up for too long...
Takes us over...
And we all are forced to obey, hey...
It was a match made in Hell,
Now the whole mountain burns
And every man gets what no man deserves
Our beloved kin never learned to fit in
Now I pay for my name, live my life in sin
How much less can I ask from you people?
This town stays in disarray
'Til the rules are the same for us all, hey...
I've ran on this mountain, with no guilt of my own
The trees and the rocks, every cave, every hole
I dropped them a line, "Beware, this mountain will
blow in your face. My last saving grace..."
Bells toll all over town, burn, burn until it's all gone
Game over, what was a bad joke is now a reality show...
We all are forced to obey... we all are forced to obey...
I climbed up the mountain,
And dug a grave for each day of pain,
It's in the past, this moment's so frail...
I am what you made me
With years of abuse, so burn!!!! (Burn)
This is a match made in Hell,
Now the whole mountain burns
And every man gets what no man deserves
Our beloved kin never learned to fit in
Now I pay for my name, live my life in sin
How much less can I ask from you people?
This town stays in disarray
'Til the rules are the same for us all
Our beloved kin never learned to fit in
Now I pay for my name, live my life in sin
How much less can I ask from you people?
I hereby declare a martial law
And you all, we all are forced to obey... hey!
Futótűz
Égj édes, égj, mosson el a tűz
Sosem szerettem e város képét
Égjen hát le most
Elrohanok, mind tudják hogy mit tettem
Hozom a holmim és búcsút veszek a hegytől
Soha esélyem sem volt bizonyítani, hogy nem vagyok bűnös,
Úgy tűnt, minden csínyért engem ér vád
Még csak megnevezni sem tudtam a...
Még mindig rohanva, elmémben még mindig elnyomva
Soha még csak meg sem próbáltam megvédeni a büszkeségem
Apa és fia nem mindig hasonlítanak
Azt állítják, mi loptuk el; nem én vagyok az egyetlen
Örökké folytatódik a történet, mikor a belső dühöt
Túl régóta folytjuk már magunkba...
Legyőz minket...
És mind engedelmeskedni kényszerülünk...
Egy Pokolban készült gyufa volt,
és most lángol az egész hegy
és mindenki megkapja, amire senki nem szolgált rá
Drága rokonunk sosem tanult meg beilleszkedni
Most megfizetek a nevemért, életem bűnben élem
Emberek, mennyivel kérhetnék kevesebbet tőletek?
E városban mindaddig zűrzavar fog uralkodni
Míg a szabályok mindeninek a régiek maradnak
Végigfutottam ezen a hegyen, nem is az én bűnömet cipelve
A fákhoz, a kövekhez, minden barlanghoz, minden gödörhöz
szóltam pár szót: "Vigyázzatok, a hegy egy nap
az arcotokba fúj. A végső, megmentő kegyelem, ami nekem maradt..."
Az egész városban félreverik a harangokat, égjen, égjen, égjen porig
A játéknak vége, ami eddig rossz vicc volt csak, most valóság...
Mind engedelmeskedni kényszerülünk... MIND engedelmeskedni kényszerülünk...
Felmásztam a hegyre,
és az összes fájdalommal telt napomnak ástam egy sírt,
Ez a múlté már, oly törékeny e pillanat...
Az vagyok akivé tettél
Míg éveken át csak megaláztál, égj hát!!!!
Egy Pokolban készült gyufa volt,
és most lángol az egész hegy
és mindenki megkapja, amire senki nem szolgált rá
Drága rokonunk sosem tanult meg beilleszkedni
Most megfizetek a nevemért, életem bűnben élem
Emberek, mennyivel kérhetnék kevesebbet tőletek?
E városban mindaddig zűrzavar fog uralkodni
Míg a szabályok mindenkinek a régiek maradnak
Drága rokonunk sosem tanult meg beilleszkedni
Most megfizetek a nevemért, életem bűnben élem
Emberek, mennyivel kérhetnék kevesebbet tőletek?
Ezennel hadijogot hirdetek
És ti is, mi is mind engedelmeskedni kényszerülünk...
|