[(Deus Nova) Az ártatlanság elvesztéről]

[Jelenet Barnában és Sárgában:]
Először nem értem, hogy jelenléted mért tölt el gyötrelemmel
Mikor magánál az Életnél is jobban hiányoztál
Megfagyok…
Olyan ez, mintha elveszett lettél volna és most pedig örülnél hogy újra látod az arcom
De ahogy leülsz, a bennem lévő zűrzavar fájdalomba csap át
Nem tudva, hogy mondjam meg neked hogy
Halott vagy
(Verejtékezve ébredek)

Azt mondják, ott jobb helyen vagy
Ahol most vagy
Hát, engem nem érdekel
Azt mondják, ott nincs több fájdalom
Ahol most vagy
Hát, itt hagytad
Nézd, erősnek kell lennem
Bátornak kell lennem
Bizalmat kell vetnem valamibe
Hogyan élhetnék úgy tovább
Hogy nem remélhetem hogy újra találkozhatunk?

[Jelenet Fehérben és Szürkében:]
Az ikon súlya alatt fekszenek az öreg gondolatok
Az oly mozdulatlan és fakó kereszt alatt
A virágok elűzik a Halál poshadt leheletét
És valaki énekelni próbál
De a dal madara elvesztette a szányait
Csak rángatózik már
Feltépi egy mellkas öltéseit, hol sebek szakadnak fel
És hol az összes veszteség kezdődik

Úgy látszik, az élet túl kicsi, mikor vámolni jön a Halál
Valamit okolnom kell ezért a kínért

[Jelenet hasadt Borostyánsárgában:]
És volt-e már olyan álmod,
Amiben a szerelmed meghal?
És sírva ébredtél fel egy olyan világban
Ahol ő már régóta halott
De olyan közelinek
érzed a fájdalmat,
Mintha csak ma halt volna meg
De erősnek kell lennem
Bátornak kell lennem
Bizalmat kell vetnem valamibe
Hogyan élhetnék úgy tovább
Hogy nem remélhetem hogy egy nap újra találkozhatunk?

”Porból vagy és porrá leszel”
Verssor, mit túl jól ismerünk
Mint egy gyermekdal
Csak épp az ellentéte
Mert mind kis bádogemberkék vagyunk,
Aprócska kis bádogszivekkel,
És ahogy könnyekkel töltjük meg őket,
Az évek előrehaladtával
Elkerülhetetlenül berozsdásodnak

Úgy látszik, az élet túl kicsi, mikor vámolni jön a Halál
Valamit okolnom kell ezért a kínért
Próbálkozom, kudarcot vallok, elbukom, mint mindenki más
Megtörök, vérzem, mint mindenki más

[Jelenet ’Fehéren vér’-ben:]
Ahol az ágyneműt csak ma éjszakára húzták át,
and somehow we beat her to this sight
A Kijáratnak ebbe a kísérteties szobájába
lép be a lány a gyertyaláng lobbanásával
És a keblében
Sivatagi vihar ölt alakot...
Régi szomj - mit soha nem lehet oltani, sem csillapítani -
Söpör keresztül a hideg
Megtörtön, de ezerszeres erővel:
"Szerelmem!"

Lilium Cruentus (Deus Nova)

[(Deus Nova) On The Loss Of Innocence]

[A Scene in Brown and Yellow:]
At first I don't know why your presence fills me with unease
Though I've missed you more than Life itself
I freeze
It's like you've been lost and now you're glad to see my face
But as you sit down my confusion turns to distress
Not knowing how to let you know that you are
Dead
(I wake up sweating)

They tell me you are better off
Where you are now
Well, I don't care
They tell me that your pain is gone
Where you are now
Well, you left it here
See, I need to be strong
Need to be brave
I need to put faith in something
How could I live on
Not hoping we will meet
Again?

[A Scene in White and Grey:]
Under the icon's weight the old thoughts lay
Under the cross so still and pale
The flowers usher the stale breath of Death away
And someone tries to sing
But the bird of song has lost its wings
Now it twitches
Rips the stitches of a chest where tears are torn
And where all loss begins

Life seems too small when Death takes its toll
I need something to blame for this pain

[A Scene in Amber - Flawed:]
And have you ever had that dream
Where one you love passes away?
And you wake up crying to a world
Where she's long since gone
But you feel the pain
So close
As if she'd died today
But I need to be strong
I need to be brave
I need to put faith in something
How could I live on
Not hoping we will meet
Again
Some day?

Earth to Earth, Dust to Dust
A verse we know too well
Like a nursery rhyme
Just in reverse
'Cause we are all the little tin man
With hearts like little tin cans
And as we line them down with tears
Over the years
They inevitably turn
To rust

Life seems too small when Death takes its toll
I need something to blame for this pain
I try, I fail, I fall, like anyone you know
I break, I bleed, like anyone you know

[A Scene in Blood on White:]
Where the linen's changed just for tonight
And somehow we beat her to this sight
This ghostly room of Exit
That she enters by the flicker of candle light
And in her breast
A desert storm is taking form
An old thirst that can never be quenched or killed
Sweeps over the cold
Broken but thousandfold
"My Love!"