A dokumentumfilmet pár héttel ezelõtt mutatták be az Egyesült Államokban és számos európai országban - a legtöbb helyen mozikban vetítik. Joe Berlinger és Bruce Sinofsky hosszú heteket töltött az együttessel, hogy bemutassák a kilencvenes évek egyik legnevesebb rockcsapatának mindennapjait, örömeit és problémáit. Bár sokan a St. Anger-t a zenekar egyik legsikeresebb albumának tartják, a Metallica mégis a felbomlás küszöbén állt, mikor a tagok nekikezdtek a stúdiómunkának.

Akkoriban volt, hogy Jason Newsted basszusgitáros elhagyta a csapatot, majd helyette Robert Trujillo érkezett. A korábbi társ távozása állítólag megosztotta az együttest, így személyes konfliktusok adódtak, amit a menedzsment egy csoportterápiával igyekezett gyógyítani. Miközben szakemberek igyekeztek rendbe tenni a kusza érzelmi szálakat, James Hetfield még egy rehabilitációs kúrán is részt vett - korábban komoly problémái voltak az alkohollal.

Ezek a gondok késleltették a lemez megjelenését, de az sem tett jót a banda népszerûségének, hogy Lars Ulrich összeveszett a Napsterrel, és haragosan lázongott az illegális MP3-letöltések ellen. Bár dühe jogos volt, ezeket a zûrös, gondterhes napokat is filmre vette a két szakember - így az alkotás nem csak a St. Anger sikeréről, hanem az azt megelõzõ vitákról, napi gondokról is szól.

Tavaly októberben is volt egy nagyobb megtorpanás, akkor James Hetfield, nyilatkozva az MTV-nek jelezte, hogy úgy érezték, pszichésen kiégtek, így szükség volt a pihenőre. "Mi mindig egy élõ zenekar voltunk, így ki kell állnunk a színpadra és zenélni, csak zenélni. Kicsit nehéz most, mert hátra szerettünk volna dõlni, és családunkkal kívántunk lenni egy darabig. De nem változtathatunk a dolgokon, így mindent bele kell adnunk" - közölte a kényszerpihenő után.

Most újra útra kelnek: szeptember közepétől az együttes az Egyesült Államokban és Kanadában turnézik.